Jó napot, mi újság? – Takács Gyula
A könyv élvezeti cikk, ennélfogva sosem fog, nem tud kikopni a hétköznapi életből, mondja Takács Gyula, a Paksi Pákolitz István Városi Könyvtár igazgatóhelyettese…
TovábbA könyv élvezeti cikk, ennélfogva sosem fog, nem tud kikopni a hétköznapi életből, mondja Takács Gyula, a Paksi Pákolitz István Városi Könyvtár igazgatóhelyettese…
Tovább„Van egy hely a világon, ahol van sok barátom, ez a hely nincs térképre festve. És ha kéred, mondjam el, oda hogy juthatnál el, azt hiszem, önmagadban kell keresned.” A Bojtorján együttes A négyszögletű kerek erdő című dalából idéztem. Merthogy van egy hely a városban, ami olyan speciális térképre van festve, amit csak azok ismernek, ismerhetnek, akiknek ez az egyetlen földrajzi pont, ahol közösségben lehetnek – egymás között. Ez a hely az úgynevezett szociális térképre van festve. A neve: Paks Kistérségi Szociális Központ – Idősek és Fogyatékosok Nappali Ellátása. És akinek ott sok barátja van, az nem más, mint Nagyné Tosa Mónika, a Kereszt utcában működő Idősek Nappali Ellátásának szakmai vezetője, aki szakmai munkájával, odaadásával kifejezetten az idősek és azok hozzátartozóinak életét segíti, támogatja…
TovábbA ház előtt, az előkert melletti úton erős rózsaillat kísér a házig. A bejárati ajtó nyitva van, Jutka néni a tőle megszokott harsány köszöntéssel fogad. Szelíd harsányság ez, én tudom, úgy érzem, ismerem őt…
TovábbKönyök utca 2. A kapu tárva, úgy, ahogy Pista bácsi ígérte, amikor egyeztettük a beszélgetést. Észleli az érkezésem, elém jön, a felesége, Éva néni a konyhában vár. A nappaliba megyünk, Éva néni almával kínál. A lakás otthonos, hatalmas, levegős terek, kényelmes fotelek, és ami a legfontosabb, valahogy tetten érhető a vendéglátók egymás iránti szeretete, tisztelete. Egymást kiegészítve kezdenek mesélni…
TovábbMájusi esőben érkezem Csámpára. Hideg is van, a szél is fúj. Vendéglátóm, Feil József jelenik meg a bejárati ajtó előtt, betessékel. Én leülnék az ebédlőasztal mellé, de ő a ház ősszel berendezett „vadász” szobájába hív, hellyel kínál. A falon a házigazda vadászatainak emlékei, megsimogatom a gondosan kezelt és kikészített állati bőröket. Látja rajtam, hogy elérzékenyülök, s őszintén mondja: ahogy öregszik, ő is egyre jobban sajnálja a zsákmányait. A feszengésemet az oldja fel, hogy érzékelem, ebben a szobában – a hatalmas asztal körül – minden bizonnyal nagy élet folyik. És valóban, minden vasárnap ő főz a népes családnak. Ez az ember tele van egészséges életösztönnel, csodálva nézem, ahogy mosolygó szemekkel mesél. A gyermekkorával kezdi…
TovábbVan az úgy, hogy az ember sokszor hall egy nevet, gyakran találkozik valakivel, és azt hiszi, úgy érzi, jól ismerik egymást. Aztán amikor úgy adódik, hogy találkoznak dologidőn túl is, akkor őszinte az egymásra csodálkozás. Így történt Schuckert Józsival s velem, amikor nem a rádióban, a mikrofonok előtt és nem is telefonos interjú okán találkoztunk…
TovábbAndráspuszta. Már a neve is szép. A navigációm egy papírlapra rajzolt útvonalterv. Madocsa, Bölcske után egy kis ház előtt állok meg. Erdőszéli házikó. Ez itt: Kati világa…
TovábbMeleg márciusi délután van. A szél fúj kicsit, néhány fa levélbontásra készül. Miközben várakozom, nézem az eget, követem néhány száraz ág mozgását, gondolkodom, hogyan kezdjem majd a beszélgetést Honti Gabriellával, az RHK Kft. kommunikációs vezetőjével. És amikor megérkezik, a tekintete, a mosolya, az egész lénye behoz az irodámba egy darabnyi márciusi délutánt, annak minden kedvességét. Zökkenő nélkül kezdünk beszélgetni gyerekkorról, tanulásról – a tanítókról –, a bejárt utakról, a szakmáról és a hozzá tartozó feladatokról, a kötelességtudatról, célokról, akarásról és szorgalomról…
TovábbÉvek óta vezeti a Csengey központ könyvtárában működő önképzőkört Tóth Judit. Ez alkalommal őt kérdeztük: jó napot, mi újság?
TovábbHangyási Eszter nem képes, nem tud csak önmagáról beszélni, számára a családdal értelmezhető múlt és jelen. Ez alkalommal őt kérdeztük: jó napot, mi újság?..
Tovább