Mondjuk a magunkét – uborkaszezon
Amikor kiváló az idő és a nap csakúgy szikrázik odakint, minden dolgozó nehéz szívvel lát munkának, de higgye el a
TovábbMondjuk a magunkét
Mondjuk a magunkét – foci-vb
Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen nőtársaim közül, aki kétévente (beleszámítva a vb mellett az Eb-ket is, a konföderációs kupáról
TovábbMondjuk a magunkét – kultúrkapocs
Kétfajta emberrel találkoztam eddig, az egyik kifejezetten viszolyog, a másik inkább szánalmat érez a hajléktalanokkal kapcsolatban. Én mindig utóbbiak közé
TovábbMondjuk a magunkét – házassági évforduló
Talán nem én vagyok az egyetlen, aki már elfelejtette a házassági évfordulóját. Édesanyám szerint általánosan elfogadott tény, hogy minél tovább
TovábbMondjuk a magunkét – Az igazi félelmekről
Nem az anyagiak megléte, nem a saját otthon hiánya, de még csak a munkahely elvesztésének félelme sem játszik szerepet abban,
TovábbMondjuk a magunkét – Murphy
Megszólalt-e a telefonod abban a pillanatban, amikor elhelyezkedtél a vécén? Esett-e aznap, amikor kocsit mostál? Befutott-e már a buszod, amikor
TovábbMondjuk a magunkét – dress code
– A prostik és a pincérek már haza is mehetnek – Ezzel hívta be az első vizsgázót egykori egyetemi tanárom
TovábbMondjuk a magunkét – Tolvajlesen
Aki jár drogériába, vagy más, vagyonőrrel védett üzletbe vásárolni, annak biztosan feltűnt, hogy vannak helyek, ahol előszeretettel nézik tolvajnak az
TovábbMondjuk a magunkét – Nemzeti kukkolda
Nem arról lesz szó, amire a kedves olvasó számít. Illetve arról lesz szó, a nemzeti dohányboltról, de nem olyan szemszögből,
TovábbMondjuk a magunkét – Társadalomkritika
A múlt század elején írt Hamvas Béla egy kitalált országról, Jurégiáról. Ennek államformája kapitalisztikus parasztkirályság volt, diktatórikus alkotmánnyal. Két nagyvárosa,
Tovább